Éreztétek már úgy magatokat, hogy azt hittétek, hogy mindenki hanyagol? Senki nem tud rád szánni egy kis időt, hogy legalább normálisan tudjatok beszélni? Volt már olyan, hogy mindent megpróbáltál annak érdekében, hogy együtt tudjatok lenni, de akkor sem sikerült? Hogy ha nekik kellesz te mindig ott vagy, elérhető vagy és bármit megteszel értük, de ha neked kellene egy kis meghallgatás, beszélgetés vagy akár csak egy jó szó vagy segítség, ő vagy nem ér rá, vagy ha csúnyán akarok fogalmazni akkor szarik rád?
Egy átlagos lány átlagos megpróbáltatásai, mindennapi élete és egyéb. Hah micsoda cím ez.
Tudjátok, hogy mi a legszarabb érzés? Az, hogy ha egy nagy faluban/városban laksz a barátaiddal és mégsem tudtok kimenni akár sétálni, akár beszélgetni, mert hiába vagytok barátok mégsem olyan erős a viszony köztetek, mintha legjobb barátok lennétek. Ez így van nálam is. Nekem nincs legjobb barátom. Ha van is akkor neki van egy igazi legjobb barátja. Lehet, hogy ez önzőség amit most írok, de gondolom mindenki vágyik egy olyan LB-re akinek csak te vagy az EGYETLEN legjobb barátnője, ahogy én is erre vágyom.
Mikor már tényleg azt hiszed, hogy ő a legjobb barátnőd erre kiderül, hogy ő meg nem tart téged annak.. annál az érzésnél nincs is felemelőbb érzés.
Vannak olyan helyzetek, amikor legszívesebben szétrombolnék mindent, üvöltenék, zokognék, káromkodnék megállás nélkül.. hogy miért? Mert a legjobb barátomnak hitt személy beszólogat, visszabeszél és megbánt a szavaival, valamint bunkón viselkedik velem mikor tényleg csak jót akarok a másiknak. Utána meg persze ráadásul még te vagy a rossz és bunkó, mert hogy lehetsz vele ilyen és ő van megsértődve.
Ilyenkor nem tudom mit éreznek de valami biztos nincs rendben. Senki nem tökéletes, de az hogy a másiknak a szemébe hazudsz azért az már több a soknál. Ilyen például a segítség nyújtás.
Vegyük az alábbi szituációt.
X: Y megmutatnád kérlek a háziban ez neked hogy jött ki, és hogy mit írtál válasznak?
Y: Nincs kész nem értettem.
X: Oo.. oké. Akkor elkérhetném az angolt?
Y: F*szságot írtam úgyhogy nem jó. *NEM veszi elő*
X: Akkor csak nézd meg kérlek.
Y: De hülye vagyok hozzá. *megnézi ugyan de! -> * Nem tudom, nem értem.
Aztán végül is kiderül, hogy megvan neki a házi és jó is és amikor rád néz, hogy mit b*sztál el, azt mondja:
Y: Hát igen, mert ezt nem így kellett volna.*flegmasítlus*

Őszintén. Tegye fel a kezét az akivel már megtörtént egyszer egy ilyen vagy ehhez hasonló dolog. Ti tettetek? Hagytátok szó nélkül? Esetleg szóltatok neki, hogy ez azért nem volt szép?

Veletek mi volt az a pont ahol nem bírtátok tovább és szóltatok neki, hogy azért ezt nem kellett volna?